A Bitcoin

A bitcoin egy nyílt forráskódú digitális fizetőeszköz, amelyet 2009. január 3-án egy ismeretlen (fórumos nevén Satoshi Nakamoto) bocsátott ki, közvetlenül a 2008-as amerikai bankválság kirobbanása után. Az elnevezés vonatkozik továbbá a fizetőeszközt kezelő nyílt forráskódú szoftverre, és az azzal létrehozott elosztott hálózatra is.

A bitcoin nem függ központi kibocsátóktól és hatóságoktól, sem egyéb megbízható harmadik féltől, mivel a peer-to-peer hálózat csomópontjai által tárolt elosztott adatbázisra támaszkodik. Az adatbázis tartalmazza a fizetések adatait, garantálva az elektronikus fizetőeszközökkel szembeni alapvető követelményeket. A biztonságot digitális aláírások és proof-of-work rendszer adja.

A bitcoinok biztonságosan tárolhatók egy pénztárcafájlban, személyi számítógépen, mobiltelefonon, külső adathordózókon vagy felhő alapú szolgáltatóknál, küldésükhöz és fogadásukhoz pedig csak a küldő illetve a fogadó bitcoincíme szükséges. A peer-to-peer felépítés és a központi irányítás hiánya megakadályozza bármilyen hatóság számára, hogy a forgalomban levő pénzmennyiséget és tranzakciókat kontrollálja vagy befolyásolja, ami lehetetlenné teszi a manipulációt és infláció gerjesztését.

Nem hivatalos jellege miatt ISO kódja nincs, de általánosan használt megjelölése a BTC.

A bitcoint számos, erre specializálódott devizatőzsde-weblapon lehet amerikai dollárra és néhány más devizára átváltani, illetve vissza, fizetésnél online es “offline” kereskedők/szolgáltatók egyaránt elfogadják, számuk jelentősen nő. Egyes szolgáltatók lehetővé teszik kereskedők számára bitcoin elfogadását olyan módon, hogy a kereskedő azonnal dollárban vagy egyéb szokásos devizában kapja meg a bevételt. Ezen kívül használható közérdekű felajánlásokra egyes szervezeteknél.

Mivel a fizetés nem egy központon keresztül zajlik, a már megtörtént tranzakciók visszafordítására nincs mód, szemben a hagyományos banki rendszerekkel, ahol csalás gyanúja esetén vagy egyéb okokból a bankok és más pénzintézetek sztornózhatják a korábban jóváhagyott kifizetést.

Ellentétben az országok által kibocsátott fizetőeszközökkel, a bitcoinnak nincs központi kibocsátója, amely az árfolyam stabilitás vagy egyéb érdekek szerint intervenciót vagy egyéb akciót hajtana végre. 2013 novemberéig valamivel több mint 12 millió bitcoin jött létre, ezt a számot a hálózat algoritmikusan határozza meg, ahogy azt Nakamoto cikkében leírta. A monetáris bővülés mértéke előre ismert és bárki számára követhető, az összes bitcoinok száma idővel 21 millióhoz tart, 2013-ra a teljes mennyiség fele, 2017-re háromnegyede fog rendelkezésre állni. A határ közeledtével a bitcoinok értéke növekedni kezdhet, deflációhoz vezetve, amennyiben a pénzre a kereslet tovább nő. Ugyanakkor a bitcoinok 8 tizedesjegyig oszthatóak, így ez technikai akadályt nem jelent, szemben a megszokott pénzeszközökkel.

A bővülés csökkenő üteme ösztönzi a korai elfogadókat, akik még alacsonyabb korai árfolyam mellett jutnak bitcoinokhoz, így segítve a rendszer sikerre vitelét. A korai elfogadóknak ez a kedvezményezése számos kritikát eredményezett, gyakran piramisjátékhoz hasonlítva a rendszert, ám a támogatók szerint ez az ösztönző szükséges ahhoz, hogy a hálózat és az infrastruktúra beinduljon, egy arányosabb részesedés nem ellensúlyozná megfelelően azt a kockázatot amit egy új, nem tesztelt fizetési rendszer használata jelent.

Mivel a tranzakciókat az egész hálózat felé szétküldik a csomópontok, azok teljesen nyilvánosak. Szemben a hagyományos pénzügyi intézetekkel, amelyek az ügyfelek magánszféráját a tranzakciókra vonatkozó információk visszatartásával védik, ezt a Bitcoin rendszerében az biztosítja, hogy a címek tulajdonosára vonatkozó információk nem ismertek. Ha például Alíz küld Bobnak 12 BTC összeget, akkor a nyilvános adatok között csak az látszik, hogy két cím között 12 BTC összeg mozgott. Hacsak valamilyen oknál fogva a résztvevők nem hozzák nyilvánosságra, hogy az adott címeknek ők a tulajdonosai, szinte lehetetlen őket összekapcsolni. Ugyanakkor ha egy címről egyszer már kiderült, hogy kihez tartozik, az ahhoz tartozó korábbi tranzakciók is visszakereshetőek.

A hálózaton és az elosztottan tárolt adatbázisban a tranzakcióknál a kifizető és a kedvezményezett kizárólag a bitcoincímével jelenik meg. Ez a cím nem más, mint egy kriptográfiai kulcspár publikus fele, amely lehetővé teszi a cím tulajdonosának (aki a privát kulcsot egyedül birtokolja), hogy a címén lévő egyenleg terhére kiadott tranzakciókat aláírja. Mivel egy személy bármennyi címet létrehozhat magának, amelyekről nem derül ki, hogy egy emberhez tartoznak, a pénz mozgásának követése szinte lehetetlen.

A hálózatot alkotó csomópontok között nincs kiemelt szerepű, a jelenlegi megvalósítás szerint mindegyikük a teljes adatbázist tárolja, így a rendszer bármekkora számú csomópont kiesése esetén is tovább működik.

Az anonimitást és a központi kontroll hiányát előnyösnek találhatják az illegális üzletet folytatók is. A rendszerrel szembeni egyik leggyakoribb kritika szerint működése elősegíti a törvénytelen üzletek lebonyolítását, és emiatt az egész fizetési rendszert illegálisnak kell tekinteni. A törvényességi aggályokra egy Bitcoint használó drogkereskedő weblap irányította rá a figyelmet.